Története

Először Nancy Ann Tappe írt róluk 1982-ben megjelent könyvében, az Understanding Your Life Through Colorban. A szerző auralátó, aki az 1970-es évek óta megfigyelt kék, illetve indigó színű aurát. Ma majdnem minden tíz év alatti gyerek ilyen. A fogalmat Lee Carroll és Jan Tober közös könyve (The Indigo Children: The New Kids Have Arrived) tette népszerűvé ezoterikus körökben. Carroll médiumként végzett tevékenysége közben figyelt fel ezekre a gyerekekre. Ezeket a gyerekeket más szerzők kristálygyerekeknek vagy szivárványgyerekeknek is nevezik.

 

Elképzelések

Carroll és Tober szerint az indigó gyerekek új, és szokatlan lelki tulajdonságokkal bírnak, mint a nagy önbizalom, és a felsőbbségi tudat. Nehezen kezelhetők: nem fogadnak el maguk fölött tekintélyt, nem bírják a tekintélyelvű nevelést. Nem végzik el azokat a tevékenységeket, amiknek nem látják az értelmét. Nem értik a rituálékat sem, a kötött napirend frusztrálja őket. Tanulási és beilleszkedési zavaraik vannak, pedig jó intelligenciájúak, és sok az eredeti gondolatuk. Érzékenyek a vegyszerekre.

 

Az ezoterikusok szerint ezeket a gyerekeket félrediagnosztizálják például Asperger-szindrómával, vagy hiperaktív figyelemzavarral. Ezért azt ajánlják a szülőknek, hogy az orvos által ajánlott módszerek helyett a nevelési stílusukon változtassanak. Az ezoterikus szerzők szerint ezek a gyerekek egy mély spirituális megújulás előhírnökei, ami egy új, hibrid, sőt, földönkívüli életformát készít elő.

 

Kritikák

Russell Barkley amerikai pszichiáter szerint ezek az ismertetőjelek elég általánosak ahhoz, hogy bárki felismerheti őket saját magán, ezért fellép a Forer-hatás. Másrészt ezek a gyerekek elesnek az egyébként hatékony kezelésektől.

 

Andreas Fincke és Matthias Pöhlmann teológusok szerint a fogalom erősen optimista, és túlzott reményeket ad a hiperaktív gyerekek szüleinek. Mivel az ezoterikusok elutasítják a hiperaktivitást, mint diagnózist, ezért ők is veszélyt látnak abban, hogy ezek a gyerekek kezelés nélkül maradnak.

 

Míg az indigó gyerek fogalmának hívei átfogó irodalmat mutatnak fel, honlapokat üzemeltetnek, és különféle termékeket, például utazásokat, tanácsadást, és előadásokat kínálnak, addig a kritikák és figyelmeztetések főként a szektaellenes és a szkeptikus irodalomban és honlapokon jelennek meg. Rámutatnak arra, hogy ez már a piacról szól, és hogy a hatóanyagokat, előadásokat és irodalmat tudományos megalapozás nélkül kínálják.